A 25 legjobb szuperhősfilm


A 25 legjobb szuperhősfilm

 

Nem mondok újat, de egyre több képregényhősből készül játékfilm. Ezért vettem a bátorságot, szuperfronton körbenézve, leltárt készítettem. A mókás jelmezükben igazságot osztó héroszok lesznek a következő cikk főszereplői, akik kettős életet élnek. Civil napjaikban botcsinálta átlagemberek, playboy milliárdosok, vagy anyámasszony katonái. Ám a látszat csal! Baj esetén maszkot húzva mentik a menthetőt. Amikor veszélyben a bolygó, ott terem Superman. Valahányszor eget vakít a reflektor, azonnal érkezik Batman. Amennyiben eltűnt kedvenc mágnesünk, segít a Vasember és ha előkerül a porrongy, máris menekül a Pókember

Akkor a rövid magyarázkodás. Noha a szuperhősök palettája igen széles, az értékelhető mozik száma ugyancsak véges. Nem akartam a könnyebbik végénél megfogni a felsorolást, pedig milyen egyszerű lenne: Pókember franchise, X-Men sorakozó, Superman filmek, Batman mozik, oszt csókolom! Ezért bármely sikeres is a szuperhős, csak egyszer, a véleményem szerinti legjobb produkciójával van jelen az összeállításban, ami így leírva tényleg csalóka megközelítése a dolgoknak, ezért kéretik a listát egyfajta szuperhős erősorrendként értelmezni, nem filmek versengésének. Vágjunk bele! A Filmtrailer eddigi legterjedelmesebb írása következik. Megérdemli a szuperhős rangot végigolvasója.

25. A Macskanő

A 25 legjobb szuperhősfilm
Függetlenül attól, hogy nekem ez a változat tetszik-e vagy sem, elismerem és kézenfekvő, hogy a Batman Comics füzetecskék ellentmondásos epizódfigurája, a Macskanő sem maradhat ki a sorból, főként, ha már olyan váltakozó sikerű képregényhősöknek is szerepet szántak különböző akció mozikban, mint A Megtorló, vagy a Pokolfajzat.

A Macskanő legelső, a denevértől független (Az 1992-ben bemutatott Batman visszatér moziban Michelle Pfeiffer nyújtott káprázatos Macskanő alakítást!) önálló lépései előtt a jeles francia rendező-fenegyerek, Pitof egyengette az utat, aki a világ legelső, teljesen digitális technikával rögzített thrillerét a Vidocq-ot jegyzi.

A történet egy öregedés elleni csodaszer, Sharon Stone márványarca, a bárgyú vigyorú Benjamin Bratt és cirmos, Halle Berry dorombolása környékén gabalyodik. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy A Macskanő mozifilmként maradandó hatást gyakorolt volna rám. Az eléggé ostoba történetet azonban megmentik a jóra sikeredett színészi játékok és Halle Berry formás domborulatai, amire még a kandúrok farka is égnek áll. A macskák Whiskast ennének.

24. Elektra

A 25 legjobb szuperhősfilm

Bár a Daredevil, a fenegyerek nem szólt akkorát, amekkorát szerették volna, így a képregény-adaptáció folytatása nem jöhetett szóba, viszont az egyik mellékszereplő, Elektra Natchios, a bosszúálló harcművész sokak tetszését elnyerte (nem utolsó sorban a férfifantáziát megmozgató Jennifer Garnernek köszönhetően), így neki kiutaltak egy szerényebb költségvetésű (43 millió dolláros) filmet. Arra valószínűleg senki nem számított, hogy filmtörténeti jelentőségű alkotás fog ekképpen létrejönni, de ennél még a mindenféle folytatásokra és spin-offokra szkeptikusan tekintők is többet vártak volna. Hiába Jennifer Garner sportos alakja, hiába a sokak által szexisnek tartott ajkak, ez sem feledteti, hogy Elektra karaktere unalmasra sikerült, a történet laposra, az akciók bágyatagra, a párbeszédek értékelhetetlenre. Bár Elektra a szó hagyományos értelmében nem szuperhős, annyiban hasonlít hozzájuk, hogy a múltban súlyos trauma érte, ami rendben is lenne, de mindezt rettenetes és elképesztően fantáziátlan flashbackek formájában sulykolják. Mindemellett a középpontban a jó és a gonosz küzdelme, hallhatunk sok (ál) bölcseletet, ám a kísérlet, hogy (ál) misztikus köddel fedjék el a nagy semmit, sikertelen, mint jeleztem, még az akciójelenetek is gyatrák. Elektrát ezért a filmért kár volt feltámasztani – mert ne feledjük, a Daredevil végén elvileg elhalálozott. Nyugodott volna inkább békében.

23. Daredevil, a fenegyerek

A 25 legjobb szuperhősfilm

Matt Murdock, későbbi nevén Daredevil egy hordó sugárzó löttyel futott össze kamaszkorában, aminek következtében megvakult, ám többi érzékszerve emberfölöttivé fejlődött. Murdock munkaidőben ügyvédként küzd az igazáért, éjszakánként önbíráskodik. Felveszi napközben nyilván kellemetlenül meleg jelmezét, kisuhan a Denevérbarlangnál is impozánsabb rejtekhelyéről és rendet tesz. Aztán a végzet asszonya Elektra is belép a képbe, aki miatt főhősünk duplán szomorú: egyrészt idő előtt jobb létre szenderül egy Írországból importált késdobáló kezétől, másrészt asszonykája listánk utolsó előtti helyén pózol, ami feltehetően a nagyobbik baj.

A film legnagyobb bravúrja, hogy láthatóvá teszi azt, ahogy Daredevil érzékeli a környezetét. Az, hogy szagokat és hangokat látunk, leírva ugyan bizarrnak hat, de mozizás közben feltehetően senki nem fog felállni emiatt. Óramű pontossággal készített film, mintha az összes képkocka vonalzóval lenne szerkesztve, kellő türelemmel akár megszámolhatnánk a ráncokat Affleck arcán, ha lennének már neki. A film simán nézhető, hiszen teljesíti azt, amit vállal: szórakoztatja a nézőt jó másfél órán keresztül. Ben Affleck ugyan félkarú törpe Matt Damon cimborája nélkül, de azért akár hálásak is lehetünk, hogy akkori barátnőjét, Jennifer Lopezt nem protezsálta be a szereplők közé.

22. A szövetség

A 25 legjobb szuperhősfilm

A XIX. század vége felé járunk, amikor egy Fantom nevű gonosztevő egymásnak akarja ugrasztani a világ nagyhatalmait. Azt tervezi, majd robbantást hajt végre a vezetők csúcstalálkozóján, ám minderről tudomást szerez a brit kormány, és a titkosszolgálat egy rendkívüli hölgyet és öt hasonlóan rendkívüli úriembert – Mina Harkert, Allan Quatermaint, Némó kapitányt, Tom Sawyert, Dr. Jekyllt/Mr. Hyde-ot és a Láthatatlan Embert kéri fel a Fantom megtalálására…

A közönség és a kritikusok jó része közönnyel fogadta A szövetséget, és valljuk be joggal. Köztudott, Stephen Norrington rendező nem tudott kijönni Sean Conneryval, aki az egész produkciót utálta, ami rányomta bélyegét az alkotásra. Mindehhez jön a zavaros rendezés, a speciális effektekben sincs semmi speciális. A figuráknak pedig nincs lelkük – hiába a nagy jövés-menés, mint egy pályaudvar várótermében üldögélők ábrázata, olyan közönnyel statisztálnak a színészek. Jóllehet mindannyian klasszikus irodalmi művekből jönnek, és Alan Moore író és Kevin O’Neill illusztrátor képregényében is életteliek és érdekesek. Hiába, több dudás nem fér meg egy csárdában…

21. Az árnyék

A 25 legjobb szuperhősfilm

A rádiósorozatként és ponyvaregényként létezett Az Árnyék ihletője volt a Batman-képregényeknek, a film világában azonban épp fordított a viszonyuk: ha nincs a Batman, 1994-ben biztosan nem készült volna el Az Árnyék, amely Tim Burton filmjeinek nem csupán a sikerét lovagolja meg, hanem rendesen – fogalmazzunk úgy – merít is belőlük. A film élvezetéről mindez egy fikarcnyit sem von le, mint ahogy az sem, hogy a történet hihetetlenül abszurd: a harmincas évek New Yorkjában felbukkan Shiwan kán, Dzsingisz kán utolsó életben maradt leszármazottja, akinek feltett szándéka, hogy egy atombomba segítségével az egész világot uralma alá hajtsa. Terve végrehajtásába régi ismerősét is be akarja vonni: Lamont Cranston (Alec Baldwin) Ying Ko néven egykoron kíméletlen hadúr volt Tibetben, ám esze ágában sincs segíteni Shiwánnak: amióta kiűzték belőle a gonoszt, a rejtélyes Árnyékként elszántan küzd a bűn ellen, méghozzá úgy, hogy láthatatlanná válik, és telepatikus képességével összezavarja a rosszak elméjét. De Shiwan kánnal meggyűlik a baja, ez sejthető.

Hogy végül megállítja-e Lamont Cranston, azaz az Árnyék a kánt, gondolom, senki számára nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy ezt a filmet nem a (nem létező) izgalmai miatt érdemes nézni, hanem a stilizált látványvilága, a fényképezése, a humora és a romantikája miatt. Ha egy kis agyatlan kikapcsolódásra vágyunk, Az Árnyék mindenképpen kitűnő néznivaló, amely a képregény filmadaptációk kihagyhatatlan darabja. Még az árnyékunk is gyanús.

20. Fantasztikus négyes

A 25 legjobb szuperhősfilm

A Pókember és Batman filmes sikereinek láttán már sejthettük, hogy a képregényhősök kalandjait mostanság filmre átdolgozni olyan, mintha a biztos befutó versenylóra tenne valaki a lovin. Hát még, ha nem is egy, hanem egyenesen négy, különleges képességekkel felruházott szuperhősről van szó, akiknek előélete meglehetősen patinás, hiszen a fantasztikus négyes kalandjait még 1961-ben indította útjára Stan Lee és Jack Kirby, hogy a képregényfüzetkékben brillírozó kvartett minden addigi rajzolt és szövegbuborékokat köpködő társánál fényesebb pályát fusson be. Épp ezért érthetetlen kissé, hogy az élőszereplős akciófilm-változat megvalósításával – amelyre egyes pletykák szerint akkortájt azért nem volt lehetőség, mert a komputeren alapuló vizuális trükktechnikák fejletlensége egészen a közelmúltig nem tette lehetővé – Tim Story-t bízták meg, azt a rendezőt, aki nem is kicsit zakózott az Amerikai taxival. Sajnos, Tim Story ügyetlenkedéseinek kéznyomai határozottan meglátszanak a filmen, hiszen például még a Brooklyn hídon kialakuló káosz sem „robban” akkorát, hogy kiessek a gatyámból, ráadásul a rendező a jó és a gonosz aktuális párharcának kibontakoztatása során sem képes a valódi feszültségteremtésre. A forgatókönyvírók pedig hiába élezték ki a filmet a karakterekre a tükörsima történet helyett, a rendező a színészek többségéből nem tudta kihozni azt a pluszt, amivel a képregényhősöket valódi „háromdimenziós” filmalakokká formálhatták volna.

Ennek ellenére a film igenis nézhető, szórakoztató produkció, mely még az előbb említett visszásságai ellenére is képes arra, hogy – ha már a legelején megfelelően ráhangolódunk – tartósan lekösse az embert. Apróbb nagyobb poénjaival, csípős humorú párbeszédeivel sikerül fenntartani a figyelmemet (néha még kifejezetten meg is nevettetett), ezért tudj’ Isten még azt is meg lehet bocsátani, hogy az akciók nem éppen a leginkább eget-földet rengetők, a sztori pedig bugyutácska.

19. Hulk

A 25 legjobb szuperhősfilm

A film alaposan megosztotta a kritikusokat és a nézőket: voltak, akiknek tetszett, hogy Ang Lee komolyan közelített a zöld óriás figurájához és történetéhez, mások – többek között magam is – több könnyedséget és humort szerettek volna látni a filmben. Sokak kezdetlegesnek tartották Hulk számítógépes animálását, mások amellett kardoskodtak, hogy darabos mozgásábrázolása a valódi környezetből való kilógása szándékos. Utóbbi kérdésben én a szándékosságra szavazok, mert elképzelhetetlen, hogy épp egy 137 millió dolláros költségvetésű filmnél ne tudjanak, ha akarnak, ennél részletesebben és „realisztikusabban” kidolgozni egy figurát. Hulk azonban már csak ezért sem lehet realisztikus, mert Hulk metafora: az érzelmek, a düh nagy zöld metaforája, félelmetesen torz megtestesülése annak, mi történik-történhet, ha az ember át akarja programozni magát, ha halhatatlanságra törekszik.

Ugye, így mindjárt nem humoros a téma, miért kéne hát Ang Lee-nek viccelődnie? Nyomasztó atmoszférájú, látványos szuperhős-mozi elemeit ötvözi a klasszikus horrorfilmek tragédiáinak hangulatával, s tragikumot bőven sugalló filmjének inkább az a hibája, hogy túl hosszú, és a kimondottan ígéretes kezdet után annak ellenére is a film végét kezdtem el várni, hogy a Hulk rendkívül igényességgel fényképezett és vágott alkotás remek színészekkel, akik közül csak Nick Nolte spilázza túl az őrült apa szerepét. Ez a baj a genetikával: mindig a zsiráfot keresztezik a vakonddal.

18. Zöld Lámpás

A 25 legjobb szuperhősfilm

Az Univerzumot szektorokra osztva őrzi a törékeny békét a Zöld Lámpás alakulat. Amolyan galaktikus békefenntartók, vagy ilyesmi. Erejüket a Lámpás és a Gyűrű szolgáltatja, de némi fantázia is jól jöhet, amikor nyakig… bajban a haza. Soraikba jutni megtiszteltetés, leginkább kipusztulás általi megüresedés által lehetséges. Így keveredik e tarka-barka brigádba a földi tesztpilóta Hal Jordan (Ryan Reynolds), s mire észbe kap, máris bolygónk megmentése és Parallax, a szupertökfej lezúzása a tét.

Hát ennyi lenne a 2011-ben készült megaprodukció rövidített kivonata, s amely film a kitalált szuperhős, képregény szereplő a DC Comics-ból ugrott a mozivászonra, s lett magyar neve a Zöld Lámpás. Első megjelenése az All Star Comics 16. számában volt 1940 júliusában. Főhősét Bill Finger és Martin Nodell alkotta duó kreálta mindannyiunk nagy örömére. Bár a Martin Campbell (Menekülés Absolomból, Zorro álarca, Casino Royale) által rendezett zöldorgiában bevetették a nehéztüzérséget, szédületes látványa és viszonylag mozgalmas cselekménye ellenére sem dobogtatta meg a nézők szívét. A 200 milliós költségeit éppen csak visszatermelte, mégis a folytatásán törik a fejüket? Hm. Hal Jordan a gyűrűhordozó. Megesz a sárga irigység. Nem tévesztettél filmet?

17. A megtorló

A 25 legjobb szuperhősfilm

A Punisher, azaz A megtorló nem tartozik a legismertebb és legnépszerűbb szuperhősök közé, ennek ellenére figuráját már háromszor vitték filmvászonra: 1989-ben a Rocky ellenfeleként ismertté vált szőke világítótorony, Dolph Lungren személyesítette meg Frank Castle-t, a Megtorlót, míg 2008-ban Ray Stevenson irtó hadjáratával Háborús övezetre kapcsolta a sebességet. Mi azonban a 2004-es változatot boncolgatjuk, amelyben a Háborgó mélység és az Álomcsapda színésze, Thomas Jane kapta a főszerepet. Azaz nem szupersztárra esett a választás, mint ahogy maga a Megtorló sem szuperhős, hiszen a jó filmhez nem szükséges produkciónként huszonöt milliót szakító színész és emberfeletti tulajdonságokkal bíró főhős: eredeti elképzelés, tehetség, profizmus inkább kellenek. Persze, sok pénzzel leplezni lehet némileg az ötlethiányt, a 2004-es A megtorló költségvetése azonban meglehetősen szűkös volt, így nem sikerült tetszetős csomagolással elterelni a figyelmet a hiányosságokról.

Az alaptörténetet még nem is piszkálnám, a jobb bosszúfilmek hagyományait követve számolhatjuk a hullákat. Amibe viszont már belekötnék, az az, hogy a megszokott sablonokat nem igazán sikerült kitölteni. A viszonylag ígéretes és jó tempójú kezdés után hiányoznak az érdekes fordulatok, a váratlan helyzetek, s lehetne több az akció. Valódi jellemet szintén elfelejtettek a figuráknak adni (különösen Saint figurája teljesen súlytalan és karikatúra jellegű, amiről John Travolta is tehet, jó pár felesleges karakter (Castle új szomszédjai) és velük némi erőlködős humort viszont belegyömöszöltek a filmbe, amely nem csak látványvilágával marad alul más igényesebben kivitelezett képregény-adaptációkkal, hanem minden egyébben is.

16. Hancock

A 25 legjobb szuperhősfilm

Vincent Ngo 1996-ban vetette papírra a Tonight, He Comes címmel ellátott szkriptjét, ami sokáig lapult valakinek a fiókjában. Aztán a nagy szuperhős filmekre való igény nyomására előkerült, rendezőjeként felröppent Tony Scott, Michael Mann, Jonathan Mostow és Gabriele Mucchino neve is, mígnem az urakat megtorpedózva, a befutó Peter Berg lett. Főszereplőnek Will Smith húzott a fejére retkes sapkát, viszont kirándulása a szuperhősök birodalmába alaposan megosztotta kritikusokat, nem úgy a közönséget. Ami nem is meglepő, hiszen elkápráztatásunkra minden földi jót bedobtak: elképesztő látványvilága mellett remek színészek sorakoztak fel. Smithről már régóta tudjuk, egyszerűen képtelen hibázni, Charlize Theron pedig szinte minden filmjében pazar alakítást nyújt, mellesleg gyönyörű. Ami a történetet illeti, Hancock szuperhős volta nem kétséges, azonban neki valahogy minden balul sül el. Amikor épp hősködik, legalább annyi kárt is okoz. Egy laza mozdulattal visszaröpteti a partra tekergett cetet, miközben tropára töri az épp arra tébláboló vitorlást. A landolásai sem éppen probléma mentesek. Beszólogat mindenkinek, muslincákat is lepipál, úgy piál, és ha lebunkózzák, akkor elgurul a gyógyszere. A Los Angeles-i hatóságoknak lassan elegük lesz Hancock túláradó szeretetéből… Ha másért nem is, de az időnként jól betaláló humoráért és a fordulatos, alkalmanként rendesen felpörgő cselekményéért érdemes megtekinteni. Az alkohol öl, butít és szuperhőst dönt.

15. Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

A 25 legjobb szuperhősfilm

Bár a Marvel univerzum képregényfigurái hazánkban a 2012. április 26-án bemutatásra kerülő Bosszúállókban rendeződnek egy bandába, azért az Amerika Kapitány: az első bosszúálló is megér egy kommerszmisét és néhány soros méltatást. Tagadhatatlanul szórakoztató, tagadhatatlanul látványos és tagadhatatlanul amerikai szájíz szerint készült. Amerika az amerikaiaké, a filmdivatot Hollywoodból diktálják, Tommy Lee Jones lógó bulldogképe pedig olyan ronda, hogy már szép. A képregény múlttal rendelkező produkciók esetében kötelező történelem óra szerint Amerika Kapitány Joe Simon író és Jack Kirby rajzoló elszabadult agyának szüleménye, először 1940-ben jelente meg vele. Időben elhelyezve, ez ugye a II. világháború korszaka, amikor is Amerika a hősök keresésével és minden idők leggonoszabb figurájának kigúnyolásával múlatta napjait. Steven Rogers (Chris Evans) a cingár fickó, ám „nagyszívű” hazafi, aki mindenáron katona akar lenni, így keveredik a kísérletbe, míg Johann Schmidt (Hugo Weaving) a Vörös Koponya és serege Hitler és a nácik alteregója. De hát egy hőssel neki sem ajánlatos ujjat húzni, mert érkezik a vézna dongájú legényből Amerika Kapitánnyá avanzsált precízen epillált mellkasú hős, feje tetejéig amerikai zászlónak öltözve, rendet tenni. Hát nem cuki a pajzsa? Mint a giccsegyleté.

14. Defendor – A Véderő

A 25 legjobb szuperhősfilm

A város sötét éjében magányos alak küzd az igazságért. Fekete ruhában, szemére álarcot maszatolva. Fején egy Darth Vader mintájú sisak, mellkasán pedig ragasztószalagból fabrikált D betű virít. Ő Defendor a védelmező, a bűnözők réme. Fegyverzete sem semmi a fickónak: becserkészett áldozatira üveggolyókat hajigál, mérges darazsakat dob a képükbe, durvább esetekben pedig szembespriccként jöhet a citromlé. S ha már minden kötél szakad, beveti legfélelmetesebb fegyverét, egy méretes ólmosbotot.

Defendor – A Véderő az óriási költségvetésű, csakis látvánnyal operáló, ám annál butuskább szuperhős filmek között kakukktojás. Főszereplője nem tud repülni – legfeljebb, amikor falhoz vágják. Főszereplőjét leteríti a golyó – majdnem bele is hal. A filmet hihetnénk szuperhős paródiának, fergeteges vígjátéknak, de egyik megállapítás sem helytálló. Bizony, kőkemény drámával van dolgunk, egy Arthur Poppington nevű ember magánya és szeretetéhsége csal könnyeket a szemünkbe Woody Harrelson emlékezetes alakításában. A legmélyebb szinten képes a nézőből heves érzelmeket kiváltani, hogy itt a végén – kivételesen – semmi hülyeség nem jutott eszembe.

13. Pokolfajzat

A 25 legjobb szuperhősfilm

Guillermo Del Toro (Mimic, Penge II) filmjében egy új képregényhőst hív életre, Hellboyt (avagy magyar polgári nevét tekintve Pokolfajzatot), aki Mike Mignola, a Dark House comics füzetecskék rajzolója elméjéből pattant ki és a Hellboy sorozatának első kötetének (A rombolás magja) felhasználásával készült. Ez a fura, félig ember, félig ördögforma figura, eredeti karmája szerint a Végítélet előhírnöke. A meglehetősen agyament sztori 1944-ben indul egy, Skócia partjainál található kicsiny szigeten, ahol a különös apátság évszázados romjai között a nácik Hitler természetfeletti erőket segítségül hívó tervét próbálják valóra váltani. A projekt vezetője ki is lehetne más, mint a hajdanvolt orosz cári család dédelgetett kedvence, Raszputyin. Baromság adagunkat megkapva, ugorjunk jókorát a furfangos cselekményben, aminek izgalmi faktorát növelve, bezáródik a Kapu, de ugyanakkor világunkra érkezik egy különös, tűzpiros bőrű fiúcska, parányi szarvakkal, valamint hatalmas kőtömbszerű jobb alkarral és ököllel. Tovább nem is folytatnám, ugyanis nem meglepetés, amint a felcseperedő ördögfiókán áll vagy bukik a világ sorsa.

A Pokolfajzat a tipikus „Döngesd a házimozid, anyázzon a szomszédod!” filmek jó példája. Egy kis szójátékkal élve, a történetét magát nem meneszteném a Mennyekbe, azonban félelmetes látványa és Ron Perlman ördögi ábrázata fényezi a produkciót. Amíg a macskák Whiskast esznek, Hellboy dobozos sört vedel.

12. Thor

A 25 legjobb szuperhősfilm

Skandináv mitológiából (is) világéletemben gyenge voltam. Nem úgy Kenneth Branagh (Ahogy tetszik) rendező, aki olyan frenetikus filmet rittyentett a kalapácsos Isten kalandjaira, hogy eláll az ember szava. Főszereplője Chris Hemsworth (Star Trek, Bosszúállók) előtt ígéretes jövő áll, a nők bálványa. Feltűnően szakállba csomagolt Brad Pitt, míg Thor nem más, mint a Superman szódavízzel meglocsolt változata. A film kezdete azonban minden igényt kielégít, rendező gyors és sodró tempót diktál, egészen varázslatos látvánnyal. Királydráma, testvérek közötti ármánykodás, humor, kőkemény jellemfejlődés és szerelem Shakespeare után szabadon. Thort száműzetésével veszítenek valamit az eredetiségből és a hollywoodi sablonok követelményei szerint beállnak a sorba, viszont rendesen begyújtanak a látványkályhába. Szóval, igazi örömujjongás a film, a Marvel hősök szimpatikus alakja lett Thor. Amerika Kapitányt és a Zöld Lámpást megeszi reggelire.

11. Constantine – A démonvadász

A 25 legjobb szuperhősfilm

Címszereplőnk, a láncdohányos Constantine (Keanu Reeves) fiatalon öngyilkosságot kísérelt meg, és mivel ez Isten szemében halálos bűn, úgy próbál meg a Mennyországban helyet biztosítani magának, hogy démonvadászként szolgálja az Urat. Történetünk elején Constantine-nál egyébként tüdőrákot diagnosztizálnak, de ő tojik az egészre, s nem kemoterápiás vagy esetleg sugárkezelésekre jár rosszul lenni, hanem segít egy nyomozónőnek, Angela Dodsonnak (Rachel Weisz), akinek ikertestvére, Isabel a halottkémi jelentés szerint öngyilkos lett: kiugrott egy ablakon. Angela azonban úgy hiszi, nem kiugrott, hanem kilökték, Constantine-hoz pedig azért fordult, mert Isabel utolsó szava egy hangfelvétel szerint az volt: hogy „Constantine”.

Megkezdődik a nyomozás, a dolgok pedig egyre jobban komplikálódnak. Kiderül többek között, hogy a Sátán fia is szeretne a mi világunkra lépni. Találkozhatunk még Gábriel angyallal (Tilda Swinton), sőt magával Luciferrel is (Peter Stromare). Szóval meglehetősen nagy a káosz, de ez nem feltétlenül zavaró, amennyiben nem akarja valaki túl komolyan venni a Hellblazer című képregény laza adaptációját, hanem inkább humorosan fogja fel a részben valóban humorosnak szánt jeleneteket, és amennyiben a (nem létező) komoly mondanivaló kutatása helyett a Constantine nagyszerűen megalkotott, film noiros látványvilágára koncentrál.

10. Superman

A 25 legjobb szuperhősfilm

Gyorsabban repül a puskagolyónál. Jelmezéhez járó köpönyeg munkavédelmileg erősen kifogásolható, mégis használja a marhája. Erősebb egy elefántcsordánál, és annyi esze van, mint egy marék lepkének. Szülőhazája a megsemmisült Krypton bolygó, de láss csodát, a kis szuperbébi a Földre keveredett! Felnőve, az igazság és az elesettek védelmében mindent elkövet, hogy ingjét letépve, mókás rucijával felvágva tegyen rendet a gonoszok között. Fő ellenfele Lex Luthor (Gene Hackman), akinél gátlástalanabb gazembert még nem hordott hátán a Föld.

Aki még nem tudná, DC Comics és a képregényipar egyik legsikeresebb és legnépszerűbb kitalált szereplőjéről adtam rövidke személyleírást. Superman egy kanadai rajzoló, Joe Shuster és az amerikai író, Jerry Siegel fantáziával megszurkált agyának szüleménye még valamikor 1932-ből. Debütálása 1938 júliusában az Action Comics első számában volt. Fontos adatok bizony, de még inkább meghökkentő Supermanról készült filmes átiratok magas száma. Eddig öt mozifilm – a 2013-ban érkező Man of Steel remélhetőleg új dimenzióba emeli a mára már kissé leamortizálódott figuráját – egy rakat sorozat és animációs feldolgozás jelzi Superman népszerűségét és megkerülhetetlen voltát a szuperhősök táborában.

9. A holló

A 25 legjobb szuperhősfilm

Közhelyeket használva, de a filmmel kapcsolatosan a képlékeny definíciójú „kultfilm” szó is gyakran használatos. De mit tegyünk, mert valóban kultfilmről van szó, amelynek vonzerejét bizonyítja, hogy egy sor egyre rettenetesebb folytatás is készült hozzá, sőt 1998-ban tévésorozatot is ihletett. Az 1994-es eredeti nimbuszát és kultuszát mindenesetre ezek a borzalmas produkciók sem tudták megtépázni: ehhez a képregényből adaptált A holló túl erős látványban és zenében. Sztoriban nem feltétlenül, de ez megbocsátható, a film hangulata a komoly sztori és az árnyalt jellemek hiánya ellenére is magával ragadó, akinek percepcióját elkerülhetetlenül befolyásolja az a tudás is, hogy a főszereplő, Brandon Lee a forgatás befejezése előtt tragikus halált halt. Ez mintegy elmélyíti és szomorúbbá-melankolikusabbá tesz minden pillanatot, hiszen a film eleve „halálos témájú”: esküvője éjszakáján meggyilkolják Eric Draven rocksztárt (Brandon Lee) és menyasszonyát. Lelkét egy holló kíséri a túlvilágra, de ha egy szellem nyugtalan befejezetlen földi ügyei miatt, a holló visszahozhatja. Ekképpen történik Halloween éjszakáján is. Eric újra felbukkan a Földön, bosszút esküszik mindenki ellen, akik őt és barátnőjét meggyilkolták, és vállán a hollóval járni kezdi a sötét, esős, baljós hangulatú utcákat…

8. Watchmen: Az őrzők

A 25 legjobb szuperhősfilm

Erre a filmre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy agyatlan. Épp ellenkezőleg, szerteágazó történetével, részletesen felépített karaktereivel üdítő színfoltot képez a szuperhősök világában. A Watchmen egy tizenkét részes képregénysorozat, melynek írója Alan Moore, rajzolója Dave Gibbons. A képregény a DC Comics kiadásában jelent meg 1986 és 1987 között, besöpörve egy sor díjat és elismerő vállveregetést, tehát nem kispályásról beszélünk.

A Watchmen: Az őrzők története 1985-ben egy elképzelt Amerikában játszódik. Olyan Amerikában, ahol Nixont ötödszörre választják meg az Egyesült Államok elnökének, a szuperhősök jelenléte elfogadott, és az Oroszok, ha még nem is a spájzban, de már Afganisztánban vannak. Épp ezért is, a két nagyhatalom közötti viszony pattanásig feszült, a világ a nukleáris katasztrófa szélére sodródott, s mindezt mintegy mérve, a Végítélet órája folyamatosan éjfél előtt öt percen áll, ráadásul az eső ha kell, ha nem, de mindig esik. Az ilyen válsághelyzeteket csakis a szuperhősök oldhatják meg, akik hamarosan olyan átlagos és mindennapos tagjai lesznek a társadalomnak, mint mondjuk az utcaseprők. Egészen egy 1977-es határozatig, amely megtiltotta áldásos tevékenységüket, azóta a régi szép emlékeken mazsolázva, de visszavonultan élnek…

Tovább nem folytatnám, a két és fél órás film története amúgy sem a permanens kapkodók kedvence lesz, lassan araszol a végkifejlet irányába. Néha bizony nehéz is követni, máskor leül, ám a végére szépen összeérik. Mindehhez remek színészek és a szokásos káprázatos látvány. Vajon utolsókat üti a Végítélet órája?

7. Pókember 2.

A 25 legjobb szuperhősfilm

Arachnophobiában szenvedőknek okozhat kellemetlen pillanatokat Sam Raimi filmje. Persze ez semmit sem von le a fonálköpködő szerencsétlenség érdemeiből, mivel az egyik legismertebb képregényhős hálójába kerültünk. Filmet készíteni a Pókember kalandjairól biztos bevétel – a színvonal egyébként kit érdekel? Szóval, a buktának igen csekély a valószínűsége, bár az igazat megvallva ebben a kategóriában is láttam már olyan alkotást, ami enyhén szólva elvérzett. Ám a Pókember 2. egyáltalán nem sorolható ez utóbbiak közé. A siker ízét semmi sem bizonyítja jobban, minthogy Sam Raimi rendező a Pókember első kalandjainak levezénylését követően könnyedén bevállalta a felhőkarcolók falain kapaszkodó, pókfonálon repkedő főhősének gonosz ellen irányuló harcának folytatását. A történetet utálatosságomra való hivatkozással ezúttal nem árulom el, hiszen akik látták a filmet, azok úgy is tudják, hogyan végződik a második kaland, akik pedig nem, tessék megnézni, ilyen egyszerű. Részemről csupán annyit tennék mindehhez, hogy véleményem szerint a második filmnek sikerült túlszárnyalnia az első epizódot, mind a történet fonalainak szövése és tálalása, mind pedig a speciális kép és hanghatások kivitelezésének minősége terén. Jövő nyáron érkezik a filmszínházak műsorára A csodálatos pókember, aki ellen a leghatásosabb ellenszer a légycsapó lehet?

6. X-Men 2.

A 25 legjobb szuperhősfilm

Igazán ritka eredmény, hogy egy film folytatása frissen és élőn tudja tartani a történetet, de szerencsére Bryan Singer sikerrel járt az X-Men 2.-vel.

Az Egyesült Államok elnökét megtámadja egy ismeretlen mutáns, de amikor éppen megkéselné az elnököt, mégis eltalálja az egyik testőr golyója, és a pengét elejtve eltűnik. Hamarosan X professzor is értesül a történtekről, és rövidesen arra is ráébred, hogy nem Magneto áll a háttérben. Mindeközben a normális emberek ismét kezdenek a mutánsok ellen fordulni, és az elnök elleni támadás kiváló lehetőséget kínál Strykernek a kormányzat emberének, hogy valóra válthassa terveit. Ahogy kiteljesedik a történet, nemsokára Magneto és X professzor tanítványai egymás oldalán harcolnak az elpusztításukra törekvő emberiség ellen.

A film készítői magasabb fokozatba kapcsoltak a második résznél, a számítógépes effektek életszerűek és hihetőek, a jellemábrázolás mutáns hőseink új lelki mélységeit mutatja meg. A csillogó látványvilág ugyanúgy elkapható, mint a személyes drámák, persze szuperhős mértékhez igazítva. Nagyon élvezetes akció sci-fi, mindenkinek őszintén ajánlom. A 2011-es évben az X mutánsokat is elérte a halhatatlanok sorsa, feldolgozták suttyó kalandjaikat. X-Men: Az elsők. De nem az utolsók.

5. HA/VER

A 25 legjobb szuperhősfilm

A mondókámat azzal kezdeném, hogy a cím magyarításában illetékes személlyel, vagy tízszer végignézetném Tarr Béla A torinói ló kortárs magyar filmgyártásunk gyöngyszemét büntetésként. Utána ezerszer meggondolja, mitévő legyen. Egyébként a HA/VER azon filmek sorát gyarapítja, aminek főszereplői nem veleszületett szuperképességekkel rendelkeznek, hanem saját idétlenségük által lesznek a történések sűrűjében. Matthew Vaughn (X-Men: Az elsők) filmjébe igazi humor bonbonokat csomagoltak, akár a szuperhős filmek ötletes paródiájának is tekinthetjük. Hamarosan azonban fordul a kocka, Hit-Girl személyében egy igazi tömeggyilkos kislányt üdvözölhetünk, aki nem restelli aprítani az ellent, a legvégén pedig totális vérfürdőbe torkolló mozi. Röviden: sikeres akciófilm, remek zenével, amelynek alapjául a 2008 és 2010 között megjelent azonos című Mark Millar képregény szolgált. Nem igazán ismert mű, mégis a ráépülő Kick-Ass 2010 egyik meglepetés mozija lett. A kritikusok egekbe repítették, a közönség is jól fogadta, mégis, valahogy sanyarú a sorsa. Pedig a legnagyobb aduját még nem is említettem. Nicolas Cage roppant vicces.

4. A hihetetlen család

A 25 legjobb szuperhősfilm

A legjobb animációs film Oscar-díját besöprő A hihetetlen család nem véletlenül tévedett listánkra. Nézhetik kicsik és nyugdíjas korosztály egyaránt, hiszen kalandosságát, akciójeleneteit minden korosztály élvezni fogja. Szuperhősök famíliájával találkozunk, ahogy Mr. Irdatlan, hiperruganyos felesége Nyúlányka, illetve fiúk, a szupergyors Will és lányuk a láthatatlanná válni képes Illana megmenti bolygónkat a gonosztól, aki nem más, mint Mr. Irdatlan egykori rajongója, aki nehezen viselte, hogy bálványa visszautasította.

Mondanom sem kell, a filmből most sem hiányzik a Pixartól megszokott és a felnőtteket is megörvendtető irónia, és nem csak a család neve hihetetlen, hanem a produkció látványvilága is, amelyhez – akárcsak magához a történethez – nyilvánvalóan inspirációul szolgáltak a képregények, a James Bond filmek és a hatvanas évek tévésorozatai. Meg néhány ruhatervező segítsége.

3. A Vasember

A 25 legjobb szuperhősfilm

Vasember, polgári nevén Tony Stark szuperhős a Marvel Comics képregényeiben. Első megjelenése a Tales of Suspense 39. számában volt, 1963 márciusában. Ez volt az amerikai képregény ezüstkorszaka, Amerikát pedig leckéztették: meghátrálásra kényszerültek a vietnámi háborúban. Legyőzhetetlen figuráját Stan Lee szerző, Larry Lieber író, Don Heck és Jack Kirby rajzoló alkotta meg. Filmváltozatát Jon Favreau (Cowboyok és űrlények) szabadította nyakunkra még 2008-ban. A Vasember azon szuperhősök csapatát gyarapítja, akik nem rendelkeznek veleszületett, trauma által bekapott különleges képességekkel, viszont helyén van az esze, atomgazdag és a szájkarate osztásakor is kétszer állt sorba. A film természetesen a jól bevált szuperhősök nyomán halad: a sötét oldalon állók velejéig utálnivaló szemétládák, fizetségük a vereség, a jók meg elnyerik jutalmukat. Mármint a folytatás lehetőségét, mivel a Vasember 2. szédítő tempójú autós száguldozásával, fénykorbácsával és Mickey Rourke brutálisan ronda fejével 2010-ben varázsolta el a publikumot. Bár mindkét film kiemelkedik a tucathős alkotások tengeréből és mily meglepő módon, 2013-ban érkezik a harmadik epizód is, érzésem szerint az első sikeredett fogyaszthatóbbra. Szellemes és laza előadásával, könnyed humorával, míg a második moziból a megfelelni akarás pici görcsösséget váltott ki. Főszereplőként Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes) régi csillag Hollywood egén, öröm nézni, ahogy lubickol szerepében. A Vasember. A kis Mágnes Miskát piros zsigás fémgyűjtők kerüljék!

2. V mint vérbosszú

A 25 legjobb szuperhősfilm

Egy hihetetlenül merész és elgondolkodtató mozi. Valóban merész, hiszen James McTeigue filmje 2001. szeptember 11-ét követően olyan témákat feszeget zsigeri mélységben, mint a terrorizmus. Főhőse, a magát V-nek nevező rejtélyes idegen a négyszáz éve kivégzett lázadó, Guy Fawkes álarcát viseli, aki fel akarta robbantani a Parlamentet. V története a közeli jövőben, Angliában játszódik, ahol diktatúra az úr. A tévéből dől az agymosás, a Párt mindent jobban tud (ismerős állapot, nem?), az utcán kijárási tilalom, megszegőit Begyűjtők viszik vasrácsok mögé. Ám ahogy lenni szokott, a kábult társadalmakban is felébred az élni akarás, magányos farkasok okoznak álmatlan éjszakákat a kormánynak és talpnyalóinak. V küzd a terrorállam bukásáért, mondanivalóját rímekbe faragva harcol a zsarnokság ellen, hasonló terveket szövögetve, óriási tűzijátékkal, akárcsak az elődje.

A néző viszont annál nagyobb választás előtt áll: V terrorista, vagy szabadságharcos? Filmet ennyire kritikusnak, bírálónak már régen láttam. Politikai thriller, rendszerkritika és egyszerre kalandfilm. Alkalmanként egészen mélyen szántó mondanivalója van, s ha túllátunk a szokásos teátrális megjelenésen, egészen remek alkotással van dolgunk. Komolysága, egyedisége és bátor mondanivalója magasan kiemeli a buta szuperhős mozik tömegéből. V mint vérbosszú. Avagy V, mint világosság. Emberek! Felébredni!!!

1. A sötét lovag

A 25 legjobb szuperhősfilm

Bár a Tim Burton által készített Denevér filmek is méltó helyet érdemelnének az összeállítás élményőzében, nekem valahogy mégsem dobogtatták meg a szívemet. Talán – ez egyébként a szuperhősfilmek többségére jellemző – végtelenül leegyszerűsített és komolytalan történetük, talán már túlhaladt rajtuk a kor, de lehetséges, hogy főgonoszai lettek puhányabbak elvárásaimnál, még mondhatnám gyerekesnek is a produkciókat. A Batman filmek mélypontja az 1997-es Batman és Robin. Joel Schumacher filmjében George Clooney játszotta a tökös hegyesfülűt, Arnold Schwarzenegger bambán vigyorog és fagyoskodik. Borzalmas mozi, ami könnyen a franchise végét jelenthetné.

Mielőtt csoportos denevér hajtóvadászatba kezdenénk, jött a bőregerek védelmére Christopher Nolan 2005-ös rendezése. A Batman: kezdődik!-ben újraformálta Gotham City hősét, és életet lehelt az addig döglődő denevéres projektekbe kiváló filmjével. Simán első helyezett lenne a 25-ös listán, megérdemelten. Három évvel ezután pedig a közvélemény nagy-nagy megelégedésére megérkezett a sztárokkal teletűzdelt, lebilincselően izgalmas és látványos alkotás A sötét lovag, amelyről csak azon lehetne vitatkozni, hogy minden idők harmadik, vagy második, de szerintem messze a legjobb Batman és szuperhős témakörű filmje. A film szomorú aktualitása a Jokert hátborzongatóan és rémisztő hitelességgel alakító Heath Ledger halála.

Vagy hősként halsz meg…, vagy olyan sokáig élsz, hogy te leszel a gonosz! Egy jó filmmel beírtad magad az öröklétbe! Jövőre A sötét lovag – Felemelkedés, már a promó anyagokkal is jól felcsigázták a publikumot.