A 25 legjobb akció film

Keménykötésű legényekről beszélünk. Izmaikat hosszú-hosszú évek során edzették tökélyre, hogy erőtől duzzadva verjék le a rosszfiúkat. Eszük és tökösségük fordítottan arányos, de a bőrömet védjék, ne IQ bajnokságot nyerjenek. Reggelire kommandósokat, ebédre Zöldsapkásokat fogyasztanak – jó sokat. Bármilyen fegyver elsül kezükben, még pénteken sem mondanak csütörtököt. A következő ismertetésben a filmvásznak izompacsirtáit vesszük sorba, többen a világbéke megmentői, egyszóval nem apróban utaznak. Ők az akcióhősök, a rettenthetetlen harcosok, magányos farkasok. Fittyet hánynak a törvényeknek, a lehetetlen küldetés számukra ismeretlen fogalom. Tárat nem töltenek, viszont ezer sebből véreznek, s némán tűrik a fájdalmat. Legfeljebb kedvesük karjaiban szisszennek nagyokat. Jajj!

Még néhány mondat, aztán lehet szemezgetni. Idővel több összeállítás készül, ha nem találtuk az akciók között például A sötét lovagot, Az elveszett frigyláda fosztogatóit, Gladiátort, vagy A Tenkes kapitányát, az nem a véletlen műve. Terminátor, Mátrix ott téblábol a 25 legjobb sci-finél, nehéz ügy, de csak egy esélyt adtam. Illetve nem, ám arról másutt. A lista agyam szüleménye, nem volt könnyű, s bár a helyezésekkel akadtak nehéz pillanataim, bízom benne, legalább az élmezőnnyel egyet értünk. Nem súgott, nem adott kenőpénzt egyik filmforgalmazó sem kozmetikázásra, előrébb rugdosásra. Oh, pedig megvesztegethető lennék… Egyedül a feleségem morgott, amikor éjjel kettőig püföltem a billentyűket. Nyilván, szimpátiám nem 25 akcióig terjed, és a műfajok közötti határokat is nehéz vonalzóval meghúzni, ezért lehet némi átfedés. Számos alkotásnak itt lenne még helye, tudom. Rajongóiktól bocsi, Steven Seagal, Jean-Claude Van Damme nem rúgott labdába, sorry. Ennyi. Nagyjából.

25. A szállító

A szállító

A nyilvánvaló hasonlóságok miatt Jason Stathamet a „brit Bruce Willis”-ként is szokás emlegetni, és bár az először A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben felbukkant exbúvár egyelőre nyomába sem ér világmegmentő kollégájának, A szállítóban megkapta élete első főszerepét. amelyet sikeresen abszolvált is. Hozzátenném, ehhez nem kellett hosszú szövegeket tanulnia, összetett érzelmeket finom mimikával kifejeznie. Luc Besson (és Robert Mark Kamen) forgatókönyvéből készült A szállító ugyanis megállás nélküli akciófilm, amely nem pazarolja az időt a plasztikus jellemábrázolásra meg a hasonló luxusokra. Inkább a pörgősségre, a látványra – az autós üldözésekre, a jó nagy robbanásokra, a verekedésekre stb. – helyezi a súlyt, nem elfeledkezve persze a humorról és a „romantikáról” sem. Egyszóval, egy jellegzetes, agykikapcsoló B-filmmel van dolgunk, viszont műfajában egyáltalán nem a legrosszabból. A folytatások nem hiányoznának.

24. A Nap könnyei

A Nap könnyei

A Nap könnyei rendezője Antoni Fuqua régi ismerős, a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Kiképzés, a Gyilkosok gyilkosa, vagy az Artúr király. Ebben a filmjében összeeresztette a világ egyik első számú megmentőjét, Bruce Willist az olasz kebelcsoda Monica Belluccival, a cselekményt a katonai állampuccstól sújtott Nigériába helyezte, nyakon öntve olyan morális problémákkal, mint a parancs feltétlen végrehajtása és a feltámadó humanitárius érzések. A történet rövidített kivonataként a harcedzett kommandós alig tér vissza egy bevetésből, máris indul a másikba, közte csak annyi ideje van, hogy sebeit összeférceljék. Hasonlót sokszor láthattunk, de mielőtt legyintenénk, az alapkérdések kemény arcunkba szegezése mellett A Nap könnyei izgalmas, helyenként szívszorító, máskor brutálisan naturális megoldásai nem kisasszonyok mozijává teszik a filmet.

23. Bad Boys 2. – Már megint a rosszfiúk

Bad Boys 2. - Már megint a rosszfiúk

1995-ben dobott először hátast a világ Michael Bay stílusára – ekkor jelent meg a Bad Boys, Will Smith-szel és Martin Lawrence-szel a főszerepben. Ugyan a film meglehetősen egyszerű cselekménye nem jelenthet borogatást a lázas IQ-nak, mégis, a főszereplőket sztárokká tette, a rendezőnek pedig lehetőséget adott, hogy az elkövetkező években igazi nagy filmeket forgasson. Tehát miért is készítették el mégis a Bad Boys folytatását? Talán Bay sajnálta Lawrence-t, aki eltűnni látszott a vászonról, miután maga mögött tudott néhány humortalan alakítást? Egy dolog biztos, a második rész csak az eredeti történet felújítása, természetesen drága, csillogó és pörgősebb kivitelben. Meglepő módon, de élveztem a két feka szövegláda kalandjait. A kezdéssel sem vacakolnak, gyorsan és akciódúsan csapnak a lecsóba, Michael Bay pontosan tudja, hogyan kell lekötni a néző figyelmét. A film vígjáték-vonulata is működik, vannak igazán humoros jelenetek is. Azonban a Bad Boys 2 az akciókról szól – penge kocsik, végletek srófolt kaszkadőrjelenetek és dübörgő zene. Michael, Michael! Nem kéne azokat a Transformerseket hazaküldeni?

22. Halálos fegyver 4.

Halálos fegyver 4.

A Halálos fegyver mozik nélkül e lista elképzelhetetlen. Nem azt mondom, hogy alapjaiban forradalmasították az akcióvígjátékok világát, de frissességükkel, dumájukkal és sodró lendületükkel újdonságot hoztak akkortájt a kissé egykaptafára készülő, piff-puff agyatlanságok közé. A franchise bármelyik epizódjának méltó helye lenne a legjobbak között, én azonban a negyedik rész mellett tettem le a voksot. Továbbra is szerethető, egy fokkal kidolgozottabb karaktereket kapunk, mindeközben a csipkelődős szöveg megmaradt. Egyszóval, tuti siker a Halálos fegyver-sorozat negyedik darabja. Danny Glover ismét hozza az életunt, szplines imidzset, Mel Gibson pedig besózott zsaruként vitézkedik a vásznon. Akinek ez kevés lenne, ráadásnak ott van Jet Li, akinél veszedelmesebb kínait a jelek szerint még nem hordott hátán a föld.

21. Mad Max

Mad Max

Ismét egy Mel Gibson klasszikus, s amely film a posztapokaliptikus országúti üldözések királyának tekinthető. Mélyen szántó gondolatokat azért ne várjunk, de őrült tempójú száguldozást, kőkemény maflásokat és bandaharcokat már igen. Érdekes, de kevés olyan zsé kategóriásnak készült produkció van, amiből kultfilm lett. A Mad Max ezen ritkaságok egyike. Készült néhány folytatása is, váltakozó színvonallal. Mel Gibson is szép emlékeket ápolhat a filmmel kapcsolatosan: egyrészt fiatalabb a ma született báránynál, másrészt bőrszerkója divatirányzatot teremtett. Felejthetetlen országúti bunyó egyenest Ausztráliából. Hopp! Ott egy kenguru!

20. Mission: Impossible III

Mission: Impossible III

Ez a küldetés valóban lehetetlennek bizonyult. A Mission: Impossible III nemhogy túlszárnyalni, de megközelíteni sem tudta az előző két rész bevételi eredményeit. A visszaesés különösen Amerikában volt számottevően érezhető. A népszerűségvesztésnek, az érdeklődés lanyhulásának persze sok oka lehet, ezért érdemes feltenni a kérdést: azért bukott a mutatvány, mert rosszul sikerült a Mission: Impossible III, vagy filmen kívüli tényezők okozhatták a viszonylagos kudarcot? Nos, meggyőződésem, hogy az utóbbi: a nézők Katie Holmesszal való magánéleti majomkodásaiért és egyre agresszívabbá váló szcientológiai propagandájáért büntették azzal Cruise-t, hogy nem ültek be mozijára, amely pedig nagyon is ütős lett. Sokkal, de sokkal jobb, mint a John Woo rendezte második rész, és még a galambok sem szartak a stáb fejére. A nonstop akció látványos, erőteljes és hatásos, a történet – ha nem számítjuk az óvodai színvonalú párbeszédeket és azt, hogy egyes fordulatai megjósolhatók – akciófilmes szinten rendben van. Cruise harmatos színészi teljesítményével pedig nem törődik az ember, hiszen Tom fiú sosem az aktori kvalitásairól volt híres. Egyébként nyakunkon a társaság következő bevetése. December 15-től a hazai filmszínházak műsorán a Mission: Impossible – Fantom protokoll. Ez a gyufaszál soha nem veszti el fejét.

19. A sárkány útja /A sárkány visszatér/

A sárkány útja

Az 1972-ben készült A sárkány útja több címen lehet ismeretes és több szempontból is kiemelt figyelmet érdemel: ez volt az első hongkongi akciófilm, amelyet külföldön (Rómában) forgattak. Ez volt a legendás Bruce Lee első rendezése, és ez Quentin Tarantino egyik kedvenc mozija. A Sárkány útja ettől függetlenül sokak szemében amatőr cséphadarás, ám ha valaki nem európai művészfilmes szemmel közelíti meg, az a bugyutaságot bájnak fogja látni, és nem fog eredeti történetet, kidolgozott karaktereket és hasonlókat keresni. A sztori egyébként is döcögősen indul, s főként azt a célt szolgálja, hogy valamiféle keretet adjon Lee harcművészeti bemutatóinak, illetve hogy legyen mire aggatni a különböző kedves poénokat, amelyek jelentős része a keleti és nyugati kultúra, valamint a szokások különbségéből táplálkozik. Az első akciójelenetre kb. fél órát kell várni, de innen kezdve aztán folyamatosak a látványos összecsapások, amelyek kicsúcsosodása a colosseumi csata Tang Lung (Lee) és Amerika egyik legnagyobb harcosa Colt (Chuck Norris) között zajlik. A sárkány útja a videózás hőskorszakának rojtosra nézett kazettája. Anyósomat szemrebbenés nélkül odaadnám bárkinek, a kazit nem!

18. A Bourne rejtély

A Bourne rejtély

Fordult már elő a veled kedves olvasó, hogy egy hajón ébredtél, és nem emlékeztél semmire, még a tulajdon nevedre sem? Ugyanakkor meglepetten tapasztaltad, hogy kisujjadban a harcművészet minden csínja-bínja, több nyelven beszélsz, a hátadból kioperált lövedék pedig egy bankszámlaszámot rejt? Nem? Kár, mert akkor Jason Bourne helyett talán a rólad készült volna film, amelynek címe következésképp A Szabó rejtély, A Horváth rejtély, vagy mondjuk a Kovács rejtély lenne. Így azonban marad A Bourne rejtély és főszereplőnek a Matt Damon játszotta hős, aki történetesen épp egy hajón tér magához, nem tudja kicsoda, harcolni viszont nagyon tud. És mivel kíváncsi fajta, nem hagyja nyugodni, ki is lehet ő, tehát nyomozni kezd. A film nem épp hízelgő képet fest az amerikai titkosszolgálatról, tetszetősen kivitelezett akcióthriller: hideg fényképezésének köszönhetően valóban van valami rejtélyes hangulata. Épp megfelelő mennyiségű az akció, a párizsi autós üldözés pedig majdhogynem vetekszik a Francia kapcsolatéval.

17. Oroszországból szeretettel

Oroszországból szeretettel

A szuperkém úgy tűnik, még mindig levakarhatatlan a vászonról. Játszották már sokan, jelen állás szerint Daniel Craig kortyolgatja a whiskyt felrázva, és nem keverve. Különös ismertetőjeleként falja a nőket, és technikai kütyükkel felszerelkezve indul akcióba. Mi azonban nem olvadunk a szikárra aszott Craig bamba pillantásától, inkább a régmúlt idők homályában turkálnánk. A Connery-féle Bond filmek legsikerültebb darabja, de azt is meg merem kockáztatni, hogy az eddig készült legjobb James Bond film. Az Oroszországból szeretettel ugyani brutális akcióthriller, amelyben a 007-es ügynök azt a feladatot kapja, hogy térítsen vissza egy, az orosz oldalra átállt nőt, közben azonban el kell terelnie magáról a rá leselkedő bérgyilkos és gonosz leszbikus (!) Rosa Klebb végzetes figyelmét. Ez így leírva talán kicsit sok a jóból, de ha valaki még emlékszik rá pelenkás korából, tudja, hogy nem – ebben a filmben minden rendben van. A nevem Bond. Ferrobond. Akarsz velem ragasztani?

16. Féktelenül

Féktelenül

A gyorsléptékű bombát-a-buszra stílusú, majdhogynem etalonnak számító Féktelenül szellemes, jól kigondolt és tele van akcióval, s amelyben a buszon levő bomba gondoskodik a feszültségről. Keanu Reeves és Sandra Bullock között pedig szikrázik a levegő. Dennis Hopper remekül játssza a mogorva tűzszerészt, okozva kemény fejtörést a rend éber őreinek. Bennem mégis egy apró fricska hagyott maradandót: a történések során több alkalommal hozzávágják Keanu Reeves fejéhez, hogy helyén vannak a golyói, viszont agyilag az amőbának is csókolomot köszönhet. Mi következhet ebből? A Féktelenül szimpatikusan jóképű főhőse eszetlen, de tökös. Vagy töketlen, de eszes? Ki érti ezt? Letaglózó hírként jelzem, hogy Jan de Bont elkészítette a rettenetes Féktelenül 2-t is.

15. Az olasz meló

 Az olasz meló

Az olasz meló egy brit klasszikus újra leforgatott változata. A cselekmény L.A.-ben bonyolódik, Mark Wahlberggel és Edward Nortonnal a főszerepben (aki csak a már meglévő szerződése miatt vállalta a filmet). Ennek fényében még akár kételyeink is támadhatnak. Ez a félelmem részben be is igazolódott, mivel a film közelébe sem jöhetne a ’69-es eredetinek, ha majmolná, de szerencséjére nem is próbál túlzottan hasonlítani rá. A készítők nem is állították, hogy az eredeti forgatókönyvet használták volna. Inkább csak részleteket oroztak el, szituációkat használtak fel, például a Mini Cooper-eket, az aranyat, vagy azt, hogy az első rablásra Olaszországban kerül sor. Sikeresen elkerülték a régi filmek felújításánál szokásos hibákat, s nem csak lőnek vérben forgó szemekkel, történetet is kapunk. Mindehhez parádés szereposztás dukál – bár azt megjegyzem, Donald Sutherlandnek újabban szokása lett, hogy filmjeiben idő előtt elpatkol.

14. Con Air – A fegyencjárat

Con Air - A fegyencjárat

Nicolas Cage soros akciófilmje kedvéért hosszú loboncot növesztett, dús hajkoronájánál hátborzongatóbb látványosságot el sem tudok képzelni. Mindamellett kötelező viselet a retkes atléta, hiszen az igazán tökös csávók nem csak zord tekintetükről híresek, de a legújabb divatot is követik. Simon West rendezői karrierjének első filmje, én meg merném kockáztatni, azóta sem domborított nagyobbat. A történetről sok újjal nem szolgálhatok. Nem éppen galamblelkű elítéltek átveszik az uralmat az őket transzportáló fegyencszállító gép fölött, és Nicolas Cage-re vár a hajmeresztő feladat, hogy rendet tegyen. Cage, John Malkovich és Steve Buscemi fantasztikus alakításaikkal szinte szétfeszítik az akciófilmek műfaji kereteit.

13. Halálos iramban: Ötödik sebesség

Halálos iramban: Ötödik sebesség

Az utóbbi évek meghatározó akciósorozatának ez idáig utolsó felvonásában Justin Lin rendező szakított a hagyományokkal. Már a negyedik részben is érezhető, ám az ötödikben egyértelmű szándék az utcai versenyek háttérbe szorítása. Így kevesebb lett a popóbillegető cicamica, inkább a kőkemény és klasszikus értelemben vett akció viszi a prímet. A stáb összeverbuválta az előző epizódok szinte valamennyi számottevőbb szereplőjét, átruccant a festői Rióba kicsit nyomornegyedek háztetőin pattogni, bosszúállás címszóval. Észre sem vesszük, de történet az Olasz meló laza lenyúlása, persze kozmetikázva, lóerőkkel megvadítva. S akinek mindez nem lenne elég, annyi izompacsirta nyomja a keménylegény sódert, amit nehéz megállni röhögés nélkül. Vin Diesel mellé remek érzékkel berimánkodták az üsd-vágd, nem apád filmek másik élharcosát, Dwayne Johnsont is. A Szikla pedig ahová üt, ott kő kövön nem marad. A két izomagy szemtől-szembeni bunyója a film kiemelkedő jelenete, egy-egy sallertől még a levegő is megkékül. A siker után várjuk a hatodik epizódot. Tervezett bemutatója: 2013. május 24.

12. Kill Bill

Kill Bill

Öt perc alatt több hullával találkozunk a Kill Billben, mint egy kisebb város lakóssága. Vannak, akiknek a túlzásba vitt vérfürdő alaposan megfekszi a gyomrukat. Felróhatjuk a rendkívüli brutalitást (az olyan jeleneteknél, amelynek véressége már-már elviselhetetlen lenne, fekete-fehérre vált a kép), a karakterek egydimenzióságát és a régi bővérű Tarantinó párbeszédek hiányát. (Szöveg tekintetében a második rész bőven kárpótol bennünket, s még a fanyalgókat is meggyőzi.) A lényeg, a Kill Bill kivételes mozi, egy pihent agyú rendező elméjének lángolása. Quentin Tarantino ugyanis filmőrült, filmzabáló, akit gyakorlatilag minden mozgókép lázba tud hozni. Könnyedén szörfözik a különféle műfajok között, hogy egyetlen filmbe mixelje azokat. Így lett a Kill Bill első felvonása ácsceruzával rajzolt akció, részben western, szamurájfilm, kung-fu film, egy betét erejéig anime és még ki tudja mi, s a mely egy bosszúállás történetére épül.

11. Két tűz között

Két tűz között

James Cameron és Arnold Schwarzenegger egyik legjobb akciófilmjében érdemes megfigyelni Mr. Terminátort, ahogy éppen sűrű bocsánatkérések közepette repülőgépet vezet, előtte hátasán amortizálja le a fél várost. A történet nagyjából arról szól, hogy a rosszfiúk megjönnek, túszokat ejtenek, és vajon mit szeretnének? Természetesen atombombát robbantani egy nagyváros közepén. Mi pedig bízhatunk a táncparkett ördögében, Arnold Schwarzenegger tehetségében, akinek néhány pofon között még arra is jut ideje, hogy kalandokra áhítozó feleségét idomítsa. Jamie Lee Curtisról egyébként két dolog állapítható meg: a sztriptízhez totál béna, viszont a tulajdonában van Hollywood legformásabb feneke.

10. Rambo

Rambo

Listánkon Sylvester Stallone képviseli a doppingbogyókon combosodó konditermi rémet. Rambo című filmjében a Vietnámot megjárt, a speciális erőknél végzett, egy sor kitüntetést kapott veterán hazatér néhány rossz hírt közölni. Útja során nézeteltérésbe kerül a kisváros tapló seriffjével és beosztottjaival. Az eredmény mára már ismert: véres hajtóvadászat. Az ölésre képzett gerilla-gorilla módszeresen küldi jobblétre a bunkó zsarukat, pedig alig várja, hogy sírjon egy kiadósat. Hatalom elleni lázadása, a törvények, a rendszerrel szembeni ellenállása jelkép és tiltott gyümölcs lett a Vasfüggönyön innen, sokáig tabuként lapult a dobozban. Az átkos rendszerben Stallone nevét elég volt kiejteni ahhoz, hogy ránk szálljon a titkosrendőrség. Állítólag Kádár elvtárs kedvenc mozija volt, jókat röhögött a málé tekintetű hős akcióin. Rambo megfordult már Afganisztánban, Vietnámban szovjet „távárisokat” aprítani, aztán lassanként elfogyott a vörös csillagos ellenség, így lett a John Rambo túszmentő rendrakás a festői szépségű Burmában.

9. A szökevény

 A szökevény

A szökevény az árkon-bokron át típusú akciófilmek sorát gyarapítja. Főszereplőjeként két igazi nagyágyút üdvözölhetünk. Harrison Ford többek között az Indiana Jones és a Star Wars trilógiákkal a lábában bizonyította klasszisát. Tommy Lee Jones pedig annyira jellegzetesen bulldogképű kopó, arcán olyan mély árkokkal, hogy a pulimat a fotójával szoktam terrorizálni. Igazi siker, ami nem csak szokványos lóti-futi, hanem feszült cselekményéből meríti erejét. Készült egy újabb film is, az Életre-halálra. Wesley Snipes pucol, Tommy apó ugyanazt a rendőrbírót játssza, mint A szökevényben, sőt a hozzáállása sem változott. A filmben minden a helyén van, valaki mégis hiányzik: Harrison Ford. Egyszer volt Budán kutyavásár.

8. Ragadozó

 Ragadozó

Végy egy buja dzsungelt. Iszonyat meleget, néhány küldetését végrehajtó, magasan képzett ölőgépet. Egy rusnyapofájú idegent egy intergalaktikus vadászutazáson és az izomkolosszus Arnie-t szivarral a szájában. Ha ezeket egybeteszed, az 1980-as évek alap akciófilmjét kapod eredményül. Mára kissé megkopott, de rohadtul élvezetes. Svarci feje búbjáig sárral maszatolva, bicepszét Phileas Fogg 80 nap alatt sem kerülné meg, s ha képen töröl, fogaink körmérkőzést játszanak a bentmaradásért! A tömény dzsungelbalhé rendezője John McTiernan pompásabbnál pompásabb akciómonstrumok karmestere – még találkozunk vele.

7. A szikla

A szikla

Michael Bayt csodálói egyszerűen istenként imádják, számos kritizálója szerint azonban seggfej. Szerintük akármibe is kezd, abból agyatlan akció, látványorgia lesz, csupán minősíthetetlenül vacak cselekménye marad meg emlékezetünkben. A magam részéről ezen állítást sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom, egy viszont biztos. A bevételi eredmények a fickót igazolják, tele zsebbel pedig magasról pottyant bírálóira. A szikla című filmjében a filmtörténelem legszimpatikusabb gazembere Hummel tábornok (Ed Harris) kommandósaival elfoglalja az Alcatrazt, vegyi gázzal töltött rakétákat irányít San Franciscóra és még túszokat is ejt. Balszerencséjére épp kiszedhető nője alól Nicolas Cage, valamint a börtönviszonyokat jól ismerő egykori ügynök John Patrick Mason (Sean Connery). E különös párosra hárul a város megmentése. Michael Bay rendezőként félelmetes iramot diktál, sziklájával melegített az Armageddonra. Az egymást követő akciók során tár nem marad szárazon, ráadásként humort is kapunk, de a város építészei is komoly megrendelésre számíthatnak. Hja, kérem! Ezek azok az idők, amikor Nicolas Cage filmjei nem csak sikeresek voltak, de még a sérójába sem lehetett belekötni. Kihagyhatatlan.

6. Nikita

Nikita

Régóta vágytam rá, hogy leírhassak valami olyasmit, hogy ez és ez a film a populáris kultúra egyik gyöngyszeme, és most itt az alkalom! Luc Besson 1990-es rendezése ugyanis valóban tömegfilmes mestermű. Egyszerre feszes akciófilm és szokatlan Pygmalion történet Nikitáról, az egykori vadóc drogos lányról, aki miután megölt egy rendőrt, csak úgy úszhatja meg a kivégzést, ha engedi, hogy a titkosszolgálat speciális ügynököt faragjon belőle. Besson tökéletes arányérzékkel építi fel Nikita kiképzésének és egyben gyönyörű, kifinomult nővé való átalakulásának történetét. Szavak nélkül érzékelteti a lány és mentora, Bob (Tchéky Karyo) különös viszonyát, és Nikitát sosem csak egyre nehezebb küldetéseket végrehajtó precíz gyilkológépként, hanem érzékeny, törékeny, sőt: kislányosan bolondos emberi lényként mutatja, aki egyre kevésbé képes színlelni jólelkű barátja előtt, és akinek egyre nagyobb lelki terhet jelentenek a rá váró feladatok. A film sikeréhez a Nikitát megformáló Anne Parrilaud is hozzájárult: atlétikus, mégis légies. Belevaló, ugyanakkor megkapóan elegáns és nőies. Szokás szerint amerikai verzson is készült, az 1993-ban forgatott A bérgyilkosnő, Bridget Fonda főszereplésével.

5. Ronin

Ronin

Hogy pontosan mit rejt a fémtáska, amelynek megszerzésére egy ír akcentussal beszélő, csinos, fiatal nő (Natascha McElhone) verbuvál össze Párizsban nemzetközi csapatot, benne egy volt CIA ügynökkel (Robert De Niro), a terepet jól ismerő franciával (Jean Reno), az ex-KGB-s keletnémet elektronikai szakértővel (Stellan Skarsgard) stb., valójában sosem derül ki, de ez nem is lényeges. A fontos az, hogy John Frankenheimer 1998-ban olyan filmet készített, amely sztorija nem igazán eredeti mivolta és „összedobáltsága” ellenére is élményszámba megy. A nézőt az első pillanattól rabul ejti borongós-feszült hangulatával, a markánsan megrajzolt, emlékezetes karaktereivel, akiket remek színészek játszanak első osztályúan. Mindezek mellett élvezetes párbeszédek, jól kitalált akciójelenetek és pazar helyszínek. Valamint a filmtörtént legjobbjai közé tartozó autós üldözések. Tömény akció, tömény dráma, tömény mozi. És valóban: a Ronin más médiumra adaptálhatatlan, csakis filmként képzelhető el. E havi találós kérdésünk: mi volt a táskában?

4. Leon, a profi

Leon, a profi

Manapság akciózgatás terén (is) az amerikaiak viszik a prímet, vén kontinensünk legfeljebb másodhegedűsként jöhet szóba. Luc Besson rendezőként pályafutását francia honban kezdte, majd ahogy elhatalmasodott rajta a nagyzási hóbort, egyre inkább kacsingatott Hollywood irányába. Nagy örömünkre, vitte magával Jean Renót is, nála alkalmasabb pofát a morci bérgyilkos szerepére nagyítóval sem találnánk. A Leon, a profi tehát közös koprodukció gyermeke, amely az amcsi kommersz és az európai szellemesség különösen sikeres ötvözete. A filmről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Remek sztori, nagy jövés-menés és fennforgás. Natalie Portman ennivaló, és a film zenéje is csillagos ötös, személy szerint az egyik kedvencem. Csupán az jelentheti vita tárgyát, hogy minden idők harmadik, második vagy éppen legjobban sikerült akciófilmje. Nos, egyik sem, a mezőnyben akadnak esélyesebb versenyzők, ám érdemei a műfajban elévülhetetlenek. Végére a várt károgás: az a gyanúm, Luc Besson mára kitanult a szakmából…

3. Eredet

Eredet

Aki Christopher Nolan rendező bőregeres filmjeit várta akciólistánk élmezőnyébe, sajnálattal értesítem, csalódni fog. Azonban, és mielőtt kitörne az össznépi aláírásgyűjtés, a Batman gyerek kalandjaival majd egy másik összeállításban fogunk találkozni – elöljáróban annyit, nem az utolsó lesz. Addig merjünk nagyot álmodni! Hisz az Eredet a 2010-es év meglepetése, meghatározó filmes élménye volt. A történettel bátran merném sikálni a fürdőkádamat, annyira mélyen karcol. Leo majsztró álmok különböző szintjeiben kajtat és a valóság úgy összekeverve, végére már azt sem tudtam fiú vagyok-e, vagy lány. Pedig ha jobban odafigyelnénk, alapjában nem látunk mást, csupán egy látványosan és nyakatekerten profi módon elkészített akciót, némi sci-fi elemmel megbolondítva. Nolannak iszonyatosan erős vizuális meglátásai vannak, olyan meglepő filmes megoldásokkal operál, hogy keményen odavágott a Mátrixnak. A sikerhez persze elengedhetetlen a színészi gárda teljesítménye. Sorolhatnám a neveket szorgalmasan, azonban a csúcs mind közül az isteni Leonardo. DiCaprio okos szerepválasztásaival és nagyszerű játékával Hollywood egyik legfelkapottabb aktora lett, az Eredetben is meghatározó fűszer. Nincs gyenge láncszem, ilyet is ritkán látni. Mindehhez tegyük hozzá Hans Zimmer fantasztikusan megkomponált zenéjét, és máris helyben vagyunk. A visszahívó Edith Piaf nóta zseniális húzás. Még valami… Nektek pörög a totemetek?

2. Drágán add az életed

Drágán add az életed

Bruce Willis első akciófilmjében először bújik John McClane bőrébe. Akkor még nem sejthette, mára nyilvánvaló: karakterének védjegyévé vált az atlétatrikó – tíz mosónőből tíz bevállalná –, valamint a mezitlábas harcmodor. Üvegcserepek ebben a filmben sem jelenthetnek akadályt, hősünk a film végére annyi sebből vérzik, ami vígan lefoglalna egy komplett sebészeti osztályt. Az első részben a rosszfiúk vezetőjével Alan Rickmannal gyűlik meg a baja, aki tipikusnál is tipikusabb gonosztevőt játszik. Magasztos dumája mögött evilági célok rejtőznek – a pénz. Megszerzése reményében szállja meg nemzetközi bandájával a toronyházat, s ejti túszul az ott ünneplőket. Balszerencséjére éppen arra jár Willis, s lesz a nap hőse. Igen, az 1988-ban készült akciófilm még mindig etalon közeli állapot, amit sokáig megközelíteni sem tudtak. Bruce Willis a sikert meglovagolva egyre drágábban adja életét, immáron az ötödik (Úgy néz ki, Magyarországon forgatják, hoppá!) epizódon törik a fejüket, amelynek bemutatója – várhatóan – 2013. február 14. Brúsz, fogasra kéne már akasztani azt a trikót!

1. Szemtől szemben

Szemtől szemben

Robert De Niro a bankrabló, Al Pacino pedig a zsaru. Ennél az ízléses akcióthrillernél tökéletesebb filmet keresve sem lehetett volna találni a mozivászon ezen két ikonja számára. Szinte érezni a belőlük jövő elektromosságot, ahogy minden idegszálukkal arra koncentrálnak, hogy túljárjanak egymás eszén. Ezért nem is tudok mást mondani, csak annyit, a Szemtől szemben a populáris mozi kiemelkedő darabja. Mindkét főhős figurája kidolgozott és árnyalt. Kávézói beszélgetésük, amikor kiderül, mennyi közös dolog van a törvény két különböző oldalán álló emberben, hogy mindkettő megszállottja annak, amit csinál, feledhetetlen, de a film végi találkozásuk is sokak meghatározó filmes élményei közé tartozik. Pacino és De Niro már-már olyanok, mint egy western mitikus hősei, Michael Mann rendező ugyanakkor ügyel rá, hogy ne essenek túlzásokba – a film végig realisztikus marad. Egyedüli komolyabb hibaként a film fenekünket próbára tevő hosszát róhatnám fel, a 164 perces játékidő picit hosszú, ugyanakkor a lassú építkezés a Szemtől szemben lényegi tulajdonsága, ráadásul a különleges feszültségű, profin megkoreografált akciók maximálisan kárpótolják az esetleges türelmetlenkedőket. Többször nézhető, nem érdemtelenül trónol… az első helyen!