f

 

 

Férfi utónevek, keresztnevek
jelentése, eredete

 

 

A

ABA - török-magyar; jelentése: apa.
ABÁD - az Aba -d kicsinyítőképzős származéka.
ABBÁS - latin; jelentése: apa, apát.
ABBOT - héber; jelentése: apa.
ABDIÁS - héber-görög; jelentése: Isten szolgája.
ÁBEL - héber; jelentése: lehelet, mulandóság.
ABELÁRD - francia; jelentése: méhész.
ABOD - az Aba képzős származéka.
ABONY - az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka.
ABOS - az Aba -s kicsinyítőképzős származéka.
ÁBRAHÁM - héber; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.
ÁBRIS - az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából.
ABSA - héber; jelentése: apa.
ABSOLON - héber; jelentése: a béke atyja.
ACHILLES - görög-latin; jelentése: a kígyó fia.
ACSÁD - magyar ; jelentése: (ismeretlen).
ADALBERT - germán; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.
ÁDÁM - sumér-héber; jelentése: atyám.
ADELMÁR - germán; jelentése: nemes nemzetségből való, híres.
ADEODÁT - latin; jelentése: Istentől adott.
ADOLÁR - germán; jelentése: nemes nemzetségből való férfi.
ADOLF - germán; jelentése: nemes + farkas.
ADONISZ - görög ; jelentése: csinos, jóképű, gavallér.
ADONY - magyar; jelentése: (ismeretlen).
ADORJÁN - latin; jelentése: Hadria városából való férfi.
ADRIÁN - az Adorján eredetibb változata.
AGÁD - török-magyar; jelentése: (ismeretlen).
AGAPION - görög; jelentése: szeretett.
AGATON - görög; jelentése: jó, nemes.
AGENOR - görög; jelentése: bátor.
AGGEUS - héber; jelentése: ünnepi, vidám.
AGMÁND - magyar; jelentése: (ismeretlen).
ÁGOST - latin; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁGOSTON - latin; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁHIM - héber; jelentése: Jahve felkelt.
AHMED - arab; jelentése: dicséretre méltó.
AJÁD - magyar; jelentése: (ismeretlen).
AJTONY - török-magyar; jelentése: arany.
AKÁCS - görög-latin-magyar; jelentése: ártatlan.
ÁKOS - török-magyar; jelentése: fehér sólyom.
ALADÁR 1. - török; jelentése: testőrhadnagy; 2. - germán; jelentése: mindenben hatalmas;
              3. - iráni; jelentése: elöljáró.
ALADIN - germán; jelentése: kis öreg.
ALAJOS - germán-latin; jelentése: egész + bölcs.
ALÁN - breton-angol; jelentése: (bizonytalan).
ALÁRD - germán; jelentése: nemes, kemény.
ALBERT - német; jelentése: nemes, fényes.
ALBIN 1. - latin; jelentése: fehér; 2. - germán; jelentése: nemes barát.
ALDÁN - angol-német; jelentése: egyik ágon dán származású.
ALDÓ - az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult.
ÁLDOR - germán; jelentése: nemes uralkodó.
ALEX - görög-latin; jelentése: harcra kész férfi.
ALFONZ - germán; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.
ALFRÉD - germán; jelentése: tündér, tanács.
ALGERNON - angol költői névadás.
ALI - arab; jelentése: fenséges, fennkölt.
ALMÁR - germán; jelentése: nemessége által híres.
ÁLMOS - 1. magyar; jelentése: álombeli, megálmodott; 2. török; jelentése:vétel;
             3. - bolgár; jelentése: magasztos.
ALPÁR - török-magyar ; jelentése: hős férfi.
ALVIÁN - orosz; jelentése: (ismeretlen).
ALVIN - germán; jelentése: nemes barát.
AMADÉ - latin; jelentése: szeresd az Istent!
AMAND - latin; jelentése: szeretetreméltó.
AMBOS - az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája.
AMBRUS - görög; jelentése: halhatatlan.
ÁMON - héber; jelentése: igazmondó; művész.
ÁMOS - héber; jelentése: terhet vivő, megrakott.
ANASZTÁZ - görög; jelentése: a feltámadott.
ANATOL - görög; jelentése: napkeleti országból való.
ANDOR - görög; jelentése: férfi, férfias.
ANDOS - az András régi becéző formájából önállósult.
ANDRÁS - görög; jelentése: férfi, férfias.
ANDRÉ - görög; jelentése: férfi, férfias.
ANGELUS - görög-latin; jelentése: Isten követe, angyal.
ANGUSZ - kelta; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.
ANTAL - latin; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTIGON - görög; jelentése: nemessége által kiemelkedő.
ANTOS - az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.
ANZELM - germán; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
ÁNYOS - görög-latin; jelentése: (ismeretlen).
APOLLINÁR - latin; jelentése: Apollóhoz hasonló.
APOR - magyar; jelentése: (bizonytalan).
APOSTOL - görög; jelentése: követ, küldött, apostol.
APRÓD - magyar; jelentése: apród, fegyverhordozó.
ARCHIBALD - germán; jelentése: igazi, merész, hős férfi.
ARÉTÁSZ - görög; jelentése: keresztény királyok neveiből.
ARIÁN - latin; jelentése: hadriai.
ARIEL - héber; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.
ARION - görög; jelentése: a gyors, az erős.
ARISZTID - görög-latin; jelentése: nemes származású.
ARKÁD - görög-latin; jelentése: Árkádiából való férfi.
ÁRKOS - magyar; jelentése: (ismeretlen).
ARLEN - ír-gall; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.
ARMAND - Herman francia megfelelője.
ÁRMIN - latin; jelentése: hadi férfi.
ARNOLD - germán; jelentése: sas, uralkodó.
ARNÓT - germán; jelentése: sas, uralkodó.
ÁRON - héber; jelentése: ihletett, tisztánlátó.
ÁRPÁD - magyar; jelentése: árpa.
ARSZLÁN - török-magyar; jelentése: oroszlán.
ARTEMON - görög; jelentése: ép, egészséges.
ARTÚR - kelta-angol; jelentése: (ismeretlen).
ARVID - svéd; jelentése: sas a viharban.
ARZÉN - görög-latin; jelentése: erőteljes, férfias.
ASZTER - görög; jelentése: csillag.
ATÁD - török-magyar; jelentése: apa.
ATANÁZ - görög; jelentése: halhatatlan.
ATILLA - gót; jelentése: szeretett atyánk.
ATLASZ - görög-arab; jelentése: szövetfajta; sima
ATOS - magyar; jelentése: apa.
ATTILA - gót; jelentése: szeretett apánk.
AURÉL - latin; jelentése: aranyos.
AURÉLIÁN - latin; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.
AVENÁR - héber; jelentése: apa, szövétnek.
AXEL - héber-dán-svéd; jelentése: a béke atyja.
AZÁR - héber-görög; jelentése: akit Jehova segít.

 

B

BÁCS - török-magyar; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR - szláv; jelentése: isten, béke.
BAJÁN - török-magyar; jelentése: gazdag.
BAJNOK - magyar; jelentése: a szó maga.
BALABÁN - török-magyar; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR - vitás; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR - magyar; jelentése: bolgár.
BALÁZS - latin-magyar; jelentése: királyi.
BALDÓ - német; jelentése: merész.
BALDVIN - német-angol; jelentése: bátor barát.
BÁLINT - latin; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁR - asszír-babilóniai-német; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN - magyar; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ - az András önállósult becézője.
BÁNK - a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOS - a Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁS - görög-szláv; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ - germán; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA - a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS - arámi-héber; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT - török-magyar; jelentése: menyét, nyest.
BARS - magyar; jelentése: bors.
BARTAL - arámeus-görög-latin; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ - héber; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOS - a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ - magyar; jelentése: buzogány.
BÁTONY - magyar; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR - török-magyar; jelentése: a szó maga.
BAZIL - görög-latin; jelentése: királyi.
BAZSÓ - a Bazil régi magyar formájából.
BECSE - török-magyar; jelentése: kánya.
BEDŐ - magyar; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY - magyar; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐ - magyar; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA 1. - magyar; jelentése: bél, belső rész; 2. - török; jelentése: előkelő; 
        3. - héber; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁN - magyar; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR - germán; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE - latin; jelentése: győztes.
BENDE - a Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZ - hun-magyar; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENE - a Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEK - latin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNI - a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZ - latin; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN - héber; jelentése: a szerencse fia.
BENKE - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐ - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐ - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCEL - bolgár-kabar-magyar; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész. BERENGÁR - germán; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY - magyar; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER - francia; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ - szláv-magyar; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁT - germán; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALAN - arámeus-görög-latin; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD - germán; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM - germán; jelentése: ragyogó, holló.
BESE - török-magyar; jelentése: kánya.
BOÁZ - héber; jelentése: erős.
BOCSÁRD - német-magyar; jelentése: erős védelmező.
BOD - török-magyar; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG - magyar ; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR - török-magyar; jelentése: (ismeretlen).
BODONY - magyar; jelentése: ág, oldalág.
BODOR - magyar; jelentése: göndör.
BOGÁT - szláv-magyar; jelentése: gazdag.
BOGDÁN - szláv; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR - asszír-babilóniai-német-magyar; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC - latin; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNIS - a Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁS - a Barabás alakváltozata.
BORISZ - orosz- bolgár; jelentése: harc, harcos.
BORS - magyar; jelentése: a szó maga.
BOTÁR - magyar; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND - magyar ; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN - Bothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁR - szláv; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY - török-magyar; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BRÚNÓ - ófelnémet; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ - latin ; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDA - magyar; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ - török-magyar; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁD - magyar; jelentése: búza.

 

C

CECIL - a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.
CECILIÁN - latin-francia; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN - latin; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR - etruszk-latin; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ - latin; jelentése: borsó.
CIPRIÁN - latin; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.
CIRILL - görög-latin; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
CIRJÉK - görög; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS - perzsa-görög-latin; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA - török-magyar; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK - török-magyar; jelentése: ütő.
CSANÁD - magyar; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT - magyar; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD - magyar; jelentése: csata.
CSATÁR 1. - magyar; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája. 2. - szláv; jelentése: pajzskészítő.
CSATÓ - magyar; jelentése: csat.
CSEGÕ - magyar; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE - török-magyar; jelentése: húzó, vivő.
CSENGER - magyar; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN - az István szláv, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL - magyar; jelentése: sarjadékerdő.
CSOBÁD - a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN - török-magyar; jelentése: pásztor.
CSOMBOR - magyar; jelentése: a szó maga.
CSONGOR - török-magyar; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ - szláv; jelentése: ördög.

 

D

DAGOBERT - germán; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR - germán; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR - cseh; jelentése: (ismeretlen).
DALTON - óangol; jelentése: völgyből való.
DAMÁZ - görög; jelentése: szelídítő, legyőző.
DAMJÁN - görög-latin; jelentése: a népbõl származó; legyőző.
DAMOS - a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.
DÁNIEL - héber; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ - a Dániel szláv megfelelője.
DÁNOS - a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
DANTE - latin; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS - latin-perzsa-görög; jelentése: hatalmas.
DÁVID - héber; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.
DELI - magyar; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY - a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER - görög-szláv; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.
DEMJÉN - a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES - görög; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.
DEODÁT - az Adeodát rövidülésébõl önállósult.
DETRE - germán; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD - germán; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR - a Dezső régi magyar alakja.
DEZSŐ - latin-magyar; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD - görög; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.
DITMÁR - germán; jelentése: nép + híres.
DOMÁN - kun-magyar; jelentése: köd.
DOMICIÁN - latin; jelentése: legyőző, meghódító.
DOMINIK - latin-szláv; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.
DOMOKOS - a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS - latin; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS - a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
DONALD - skót-kelta; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT - latin; jelentése: Istentől ajándékozott.
DORIÁN - angol; jelentése: dór férfi.
DORMÁN - besenyő; jelentése: (ismeretlen).
DÖME - a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.
DÖMÖTÖR - a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ - görög; jelentése: vezér, vezető.
DUSÁN - délszláv; jelentése: lélek.

 

 

E É

EDE - az Edvárd német rövidüléséből önállósult.
EDGÁR - ószász-angol; jelentése: vagyon + dárda.
EDIZON - angolszász; jelentése: Ádám leszármazottja.
EDMOND - germán; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.
EDÖMÉR - kun; jelentése: (ismeretlen).
EDVÁRD - germán; jelentése: a birtokát megőrző.
EDVIN - germán; jelentése: az örökös barátja.
EFRAIM - héber; jelentése: kettős termés, kettős örökség.
EGBERT - germán; jelentése: kard + híres, fényes.
EGMONT - germán; jelentése: fegyver + védő.
EGON - az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet becézőjébõl önállósult.
EGYED - görög-magyar; jelentése: pajzshordozó.
ELEK - magyar; jelentése: (ismeretlen).
ELEMÉR - vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÉLIÁS - héber-görög-latin; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELIHU - héber; jelentése: Isten az Úr.
ELÍGIUSZ - latin; jelentése: kiválasztott.
ELIZEUS - héber; jelentése: Isten a szabadulás.
ELLÁK - hun; jelentése: (ismeretlen).
ELMÁR - germán; jelentése: mindenütt híres.
ELMÓ - az Elmár becézőjéből önállósult.
ELŐD - magyar; jelentése: elsőszülött, ős.
ELTON - angol; jelentése: öreg faluból való.
EMÁNUEL - héber; jelentése: velünk az Isten.
EMIL - latin; jelentése: versengő, vetélkedő.
EMILIÁN - latin; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.
EMŐD - magyar; jelentése: anyácska.
ENDRE - német-szláv-magyar; jelentése: férfi, férfias.
ÉNEÁS - görög-magyar; jelentése: mondai hős nevéből.
ENGELBERT - germán; jelentése: híres az angolok között.
ENGELHARD - germán; jelentése: vakmerő az angolok között.
ÉNOK - héber; jelentése: a felszentelt.
ERAZMUS - görög-latin-holland; jelentése: óhajt, kíván.
ERHARD - germán; jelentése: becsület + erős.
ERIK - alnémet-északi germán; jelentése: nagyrabecsült.
ERNÁK - hun eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ERNŐ - ófelnémet; jelentése: komoly, határozott.
ERNYE - török-magyar; jelentése: férfi.
ERVIN - germán; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.
ETE - magyar; jelentése: (bizonytalan).
ETELE - hun-magyar; jelentése: szeretett apánk.
EUGÉN - görög-német; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.
EUSZTÁK - görög-latin; jelentése: dús kalászú, termékeny.
EUTIM - görög; jelentése: nemes + tisztelet.
ÉVALD - germán; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.
EVARISZT - görög; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
EZÉKIEL - héber; jelentése: az Isten erős, hatalmas.
ÉZSAIÁS - héber; jelentése: Isten az üdvösség.
ÉZSAU - héber; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.

 

F

FÁBIÁN - latin; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.
FÁBIUSZ - latin; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.
FABÓ - a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
FARKAS - magyar; jelentése: a szó maga.
FAUSZTUSZ - latin; jelentése: szerencsés.
FEDOR - a Teodor orosz megfelelőjéből.
FELICIÁN - latin; jelentése: boldog.
FÉLIX - latin; jelentése: boldog.
FERDINÁND - germán; jelentése: béke + merész.
FERENC - francia-latin; jelentése: francia.
FIDÉL - latin; jelentése: hűséges.
FILEMON - görög; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.
FILIBERT - germán; jelentése: messze földön híres.
FILOMÉN - görög; jelentése: szeretett.
FIRMIN - latin; jelentése: szilárd jellemű.
FLORENTIN - latin; jelentése: virágzó, tekintélyes.
FLÓRIÁN - latin; jelentése: virágos, virágzó.
FLÓRIS - a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.
FODOR - magyar; jelentése: göndör hajú.
FOLKUS 1. - német-magyar; jelentése: nép + híres;
            2. - latin-francia; jelentése: vízityúk, szárcsa.
FÓRIS - a Flóris régi magyar változata.
FORTUNÁT - latin; jelentése: boldog.
FREDERIK - német; jelentése: békés, nyugodt.
FRIDOLIN - germán; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
FRIGYES - német-magyar; jelentése: béke + hatalom.
FÜLÖP - görög; jelentése: lókedvelő.

 

G

GÁBOR - héber; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁBRIEL - héber; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁL - kelta-ír; jelentése: kakas.
GÁLOS - a Gál régi teljesebb magyar alakja.
GARA - török; jelentése: héja.
GÁSPÁR - perzsa; jelentése: kincset megőrző.
GASZTON - germán; jelentése: (bizonytalan).
GAZSÓ - a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.
GEDEON - héber; jelentése: harcos, vágó, romboló.
GEDŐ - a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.
GELLÉN - a Kilián régi magyar változata.
GELLÉRT - német; jelentése: gerely + kemény.
GEMINIÁN - latin; jelentése: iker.
GERASZIM - görög; jelentése: tiszteletreméltó.
GERÉB - szász-magyar; jelentése: községi bíró.
GERGELY - görög; jelentése: éberen őrködő.
GERGŐ - a Gergely magyar alakváltozata.
GERJÉN - görög-német-magyar; jelentése: legidősebb fiútestvér; legidősebb elöljáró.
GERMÁN - német; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér
GEROLD - germán; jelentése: dárda + hatalom.
GERŐ - a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.
GERZSON - héber; jelentése: az idegen, a száműzött.
GÉZA - török-német-magyar; jelentése: méltóságnév.
GIBÁRT - német-magyar; jelentése: adakozó kedvű + erős.
GIDA - a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GILBERT - német; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.
GILGAMES - mezopotámiai; jelentése: (ismeretlen).
GOBERT - germán; jelentése: Isten segítsége révén híres.
GODVIN - angol-holland; jelentése: Isten barátja.
GORDON - skót-angol; jelentése: (ismeretlen).
GORGIÁS - latin; jelentése: (ismeretlen).
GOTFRID - német; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
GOTHÁRD - német; jelentése: Isten segítségével erős.
GOTLÍB - germán; jelentése: Isten gyermeke.
GRACIÁN - latin; jelentése: kellemes, kedves, bájos.
GREGORI - görög; jelentése: éber, szemfüles.
GUJDÓ - német; jelentése: erdőből származó.
GUSZTÁV - skandináv-német; jelentése: a gótok támasza.
GÜNTER - német; jelentése: a harcosok seregének vezére.

 

Gy

GYÁRFÁS - görög-latin; jelentése: idős férfi.
GYENES - a Dénes régi magyar alakváltozata.
GYÖRE - a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYÖRGY - görög-latin; jelentése: földműves, gazdálkodó.
GYÖRK - a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYŐZŐ - a Viktor magyarító lefordítása.
GYULA - bolgár-török-magyar; jelentése: magyar méltóságnév.

 

H

HAMILKÁR - föníciai; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.
HANNIBÁL - föníciai; jelentése: Baal isten kegyelme.
HANNÓ - ófelnémet; jelentése: védelem.
HARALD - germán; jelentése: hadsereg + merész.
HARKÁNY - magyar; jelentése: harkály.
HARLÁM - orosz; jelentése: örömtől ragyogó.
HARRI - a Henrik angol becézőjébõl alakult.
HARTVIG - germán; jelentése: merész a harcban.
HASSZÁN - arab; jelentése: szép.
HEKTOR - görög; jelentése: uralkodó.
HELIODOR - görög; jelentése: a napisten ajándéka.
HÉLIOSZ - görög; jelentése: nap, napisten.
HENRIK - germán; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HERBERT - germán; jelentése: hadsereg + fény.
HERMAN - germán; jelentése: hadi férfi.
HERMÉSZ - görög; jelentése: beszélni, megmagyarázni.
HEROLD - a Harald német változata.
HETÉNY - magyar; jelentése: a hetedik gyermek.
HIADOR - a Heliodor régi magyar változata.
HILÁRIUSZ - latin; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.
HILMÁR - német; jelentése: a harcban hírnevessé vált.
HIPPOLIT - görög; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.
HÓDOS - magyar; jelentése: hódvadász.
HOLLÓ - magyar; jelentése: hollófekete haj.
HONORÁTUSZ - latin; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.
HONÓRIUSZ - latin; jelentése: tiszteletreméltó.
HONT - német; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.
HORÁC - görög-latin-német; jelentése: ifjú, virágzó.
HUBA - magyar; jelentése: (bizonytalan).
HUBERT - német; jelentése: szelleme által kiváló.
HUGÓ - germán; jelentése: értelmes, intelligens.
HUMBERT - német; jelentése: ereje által ragyogó.
HUNOR - török-magyar; jelentése: onogur (népnév).
HÜMÉR - latin-magyar; jelentése: hűséges.

 

I

IBRÁNY - az Ábrahám alakváltozata.
IGNÁC - latin; jelentése: tûz.
IGOR - német-orosz; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.
ILÁRION - a Hiláriusz görögös formája.
ILDEFONZ - germán-nyugati gót; jelentése: harcra kész.
ILIÁN - görög-orosz; jelentése: nap.
ILLÉS - az Éliás önállósult változata.
ILMÁR 1. - a Hilmár alakváltozata. 2. a finn Ilmár mondai hős nevéből.
IMBERT - fríz; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.
IMMÁNUEL - héber; jelentése: Isten velünk van.
IMRE - germán; jelentése: hatalmas, híres, királyi.
INCE - latin; jelentése: senkinek sem ártó.
IPOLY - görög; jelentése: a lovakat kifogó.
IRÉNEUSZ - görög-latin; jelentése: békés.
ISTVÁN - görög-német-magyar; jelentése: virágkoszorú.
IVÁN 1. - a régi magyar Ivános rövidülése; 2. - orosz; jelentése: Isten kegyelmes.
IVÓ 1. - germán; jelentése: tiszafa; 2. - az Iván szláv becézõje.
IVOR 1. - ír-skót-welszi; jelentése: úr, uralkodó; 2. - az Igor ukrán és belorusz változata;
IZAIÁS - az Ézsaiás alakváltozata.
IZIDOR - görög-latin; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.
IZMAEL - héber; jelentése: Isten meghallgat.
IZOR - az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.
IZRAEL - héber; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.
IZSÁK - héber-görög-latin; jelentése: nevetés.
IZSÓ 1. - az Ézsau alakváltozata; 2. - a József régi Izsóf változatának rövidülése;
        3. - az Izsák becézője.

 

J

JÁCINT - görög-latin; jelentése: a virág neve.
JAGELLÓ - lengyel-litván; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.
JAKAB - héber; jelentése: (bizonytalan).
JÁKÓ - a Jákob önállósult becézőjéből.
JÁKOB - a Jakab eredeti alakváltozata.
JAKUS - a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.
JÁNOS - héber-görög-latin; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
JANUÁR - latin; jelentése: Janus istennek szentelt.
JÁRFÁS - a Gyárfás régi magyar alakváltozata.
JÁZON - görög-német-magyar; jelentése: gyógyulást hozó.
JENŐ - magyar; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.
JEREMIÁS - héber-görög-latin; jelentése: Isten felemel.
JEROMOS - görög; jelentése: szent nevű.
JOAKIM - héber; jelentése: Jahve felkelt.
JÓB - héber; jelentése: tűrő, üldözött.
JOEL - héber; jelentése: Jahve az Isten.
JOHANN - héber; jelentése: Isten kegyes ajándéka.
JÓNÁS - héber; jelentése: galamb.
JONATÁN - héber; jelentése: Isten ajándéka.
JORDÁN - héber; jelentése: lefelé folyó.
JOZAFÁT - héber; jelentése: Jahve ítél.
JÓZSEF - héber; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSIÁS - héber; jelentése: Isten a védelmezőm.
JÓZSUA - héber; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.
JUKUNDUSZ - latin; jelentése: kellemes (ember).
JULIUSZ - a Juliánusz alakváltozata.
JULIÁNUSZ - latin; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.
JUSZTIN - a Jusztusz továbbképzett alakja.
JUSZTUSZ - latin; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.
JUTAS - török-magyar; jelentése: faló, nyelő.

 

K

KABOS - a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.
KADA - magyar; jelentése: (ismeretlen).
KADOSA - magyar; jelentése: (ismeretlen).
KAJETÁN - latin; jelentése: Gaeta városából való férfi.
KÁL - török-magyar; jelentése: marad.
KÁLEB - héber; jelentése: merész, bátor, indulatos.
KÁLMÁN - török-magyar; jelentése: maradék.
KALVIN - latin; jelentése: kopasz.
KAMILL - latin; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓ - a Kamill olasz megfelelője.
KÁIN - héber; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.
KÁN - magyar; jelentése: (ismeretlen).
KANDID - latin; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.
KANUT - skandináv; jelentése: előkelő származású férfi.
KAPLONY - török-magyar; jelentése: tigris.
KAPOLCS - török-magyar; jelentése: (ismeretlen).
KARÁCSON - magyar; jelentése: karácsony.
KARÁD - török-magyar; jelentése: (ismeretlen).
KARDOS - magyar; jelentése: a szó maga.
KARION - görög; jelentése: Karia tartományból való férfi.
KÁRMÁN - német-magyar; jelentése: derék ember.
KÁROLY 1. - magyar; jelentése: karvaly, turul; 2. - germán-latin; jelentése: legény, fiú.
KARSA - török-magyar; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.
KARTAL - török-magyar; jelentése: kánya, sas.
KÁSZON - magyar; jelentése: (ismeretlen).
KASSZIÁN - latin; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.
KASZTOR - görög; jelentése: önmagát kitüntető.
KATAPÁN - görög-magyar; jelentése: feljebbvaló.
KAZIMÍR - lengyel; jelentése: békealapító; békebontó.
KÁZMÉR - a Kazimír magyarosabb alakja.
KELED - magyar; jelentése: (ismeretlen).
KELEMEN - latin; jelentése: jámbor, szelíd.
KELEN - a Kelemen rövidülésének alakváltozata.
KEMENES - magyar; jelentése: kemencés.
KENDE - kazár magyar; jelentése: régi kazár méltóságnévből.
KENESE - szláv-magyar; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.
KENÉZ - gót-szláv-magyar; jelentése: herceg.
KERECSEN - magyar; jelentése: kerecsensólyom.
KERÉNY - latin; jelentése: lándzsás.
KERESZTÉLY - latin-magyar; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KESZŐ - török-magyar; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
KEVE - magyar; jelentése: kövecske.
KEVIN - kelta; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.
KILÉNY - a Kilián régi magyar alakváltozata.
KILIÁN - kelta; jelentése: szerzetes.
KIRILL - a Cirill görögös változata.
KLEOFÁS - görög; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.
KLEON - görög; jelentése: dicsőség.
KLÉTUS - görög-latin; jelentése: jó segítő.
KOCSÁRD - a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.
KOLOS - német-latin-magyar; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló
KOLUMBÁN - latin; jelentése: galamb.
KOLUMBUSZ - latin; jelentése: hímgalamb.
KONRÁD - német; jelentése: merész + tanács.
KONSTANTIN - latin; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.
KONT - magyar; jelentése: (ismeretlen).
KOPPÁNY - török-magyar; jelentése: méltóságnév.
KORIDON - latin; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.
KORIOLÁN - latin; jelentése: Corioliból való férfi.
KORNÉL - latin; jelentése: somfa; szarv.
KORVIN - latin; jelentése: holló.
KÓSA - magyar; jelentése: kos.
KOZMA - latin; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
KÖTÖNY - török-magyar; jelentése: élőlény hátsó része.
KRISTÓF - görög; jelentése: Krisztust hordozó.
KRISZTIÁN - latin; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KUND - magyar; jelentése: méltóságnév.
KUNÓ - a Konrád német becézőjébõl.
KURSZÁN - török; jelentése: keselyű.
KÜRT - török-magyar; jelentése: vihar.